2023.08.10.

Ezen a napon a cél az volt, hogy elinduljak a kényszer szállásomról, és Milánó mellett elhaladva elmotorozzak az alpesi nemzeti parkhoz és ott lépjem át az Olasz-Francia határt, majd haladjak tovább a Verdon-kanyonhoz, és majd a közelben szálljak meg.

Előtte várt némi autópálya szakasz, de nem vészes. Mondjuk mikor mentem 2 órát, kb Db-Bp távolságot és nyúltam a zsebembe aztán megtaláltam a szoba belépő kártyát, akkor nagyon nevettem.😂 Ez biza már emléktárgy😎

Miután letértem a pályáról hirtelen megváltozott a motorozás minősége… Hogy is mondjam? Ha röviden akarom elmondani, akkor „aztakurva mi volt ez?” jut eszembe. Erről az olasz oldalról indulva a tökéletes szerintem az út. Először az olasz oldalon álltam meg egy érdekes fából készült kútnál,

…majd nem sokkal később egymás után többször is megálltam a Var folyó miatt. Illetve, hogy mikor folyó és mikor csak patak vagy mellék folyó, az változik, de ez most kevésbé lényeges. Hatalmas sziklás zuhatagok, néhol kavicsos, nagyobb köves. Ahhh egyszerűen elvarázsolt az egész egyszer, vidit csinálok belőle szerintem.

Az ilyen táj késztet megállásra, órákig tudnék ülni és nézni, de ennyire nincs idő, 19-re elvileg a szálláson kell lennem. Közben csak a google alapján jöttem rá, hogy már Franciaországban vagyok. Az út szerintem itt kritikán aluli, de itt a látvány a fontos. Ekkor szembesültem az alpesi nemzeti park gyönyörű látképével. Egyszerűen

olyan méretek vannak és annyira változatos a táj, hogy megfogalmazni is nehéz. Fenyves erdős rész jött sok visszaforditóval az úton, rendesen kapaszkodni kellett a hegyre fel. Ez után elkezdett sivár köves lenni a táj, ezért nagyon brutális lett a látvány. Volt ahol kis tavak alakultak ki és mellette kempingeztek a népek.

Hát rendesen irigykedve néztem, ez picit emlékeztetett az egyik olasz hágóra a Dolomitoknál. Na miután a hágón átértem hamar megvátozott a táj, és olyan szűk kis erdős szerpentinen voltam már azonnal. Hatalmas völgy, körbe motorozva, óriási. Itt kezdtem nagyon belejönni a motorozásba, olyan 20-30 perc tömény kanyarvadászat volt, utána megveregettem a vállam 😎!

Életem egyik különleges útja a D2202-es út, melynek egyik szakaszától leesett az állam. Elkepesztő magasság, lényegében az egész kanyon rész itt barna sziklás, és a út 2 sávja sokszor elválik. Egyik a kanyon szélén a másik a belevájt alagútban halad. Oda-vissza is végig mentem és készítettem sok szép felvételt, még szelfit is.

A végén még egy igen gyors szakasz várt, ahol nagyon pofátlan tempóban lehet kanyarogni és itt az út minőség már kiváló volt. A Lac de Castillion víztározó mellett hagytam abba ezt a csodálatos utat. Nagy nehezen meglett a szállás is. Nyilván teljes nyugalomban itt sem zárható le a nap.

Megérkezésem a Saint-André-les-Alpes településre 19:30-ra sikerült a sok megállás miatt. A szálláson sehol senki. Írok bookingon, semmi. Hívom a bookingos számon semmi. Hát kurva mód mérges lettem mit ne mondjak. Nem volt kifizetve, de lemondás esetén letudják vonni…

Mindegy kerestem a közelben egy szállást. Hát rettenetes pontszáma volt, de mondom leszarom. Odamentem ahol lennie kellett és ott foglaltam és fizettem ki. Ez egy kódos rendszerű szállás volt. Nyah oké, kurva nehezen találtam meg, kértem h segítsen már. A házat lefotóztam. Valahogy nem tűnt fel az ajtók mellett az a doboz amiben számzár van… Keressem a kódos ajtót. Na felmentem legfelülre, be is ütöm a kódot, semmi. Nyitva. Bemegyek, valami nagyon gyanús volt, túlságosan be volt rendezve hát bár senki nem válaszolt, de bementem egy idegen lakásba👀😂

No nagy nehezen megértettük egymást, meglett a lakás. Bár nem értem, miért nem a lakás számával kezdte, az egyértelmű lett volna…

Kinyitott az ajtót, megcsap egy dohos szag. Tyűűű baaszod ez kurva kemény lesz😂 3 db ablak volt, mindet kibasztam. Volt egy nagy legfrissítő, az beszédes volt. Az ágy rendben tűnt, de úgy volt egy általános kosz feeling. Na mondom így kifizetve, ez már ekként marad. A konyha is olyan elemekből állt, ahh. Pedig kurva jó helyen volt, egy nagyon hangulatos téren, kis utakkal. Az egész település egy ékszerdoboz és ez a lakás rendesen megcsinálva nagyon ütne. Hát na mindegy.

Kimentem ettem egy hambi féle kaját, sör meg minden. Közben hangulatos zene, tényleg szívesen ülnék kint minden nap, ahogy ezt itt mindenki teszi állandóan! Idős, fiatal mindenki. Reggel ugyanolyan tömeg volt. Közben érdekes volt nézni, itt mindenki puszilkózik mindenkivel. Fiúk kéz nélkül, tök fura. Volt itt hideg, meleg meg minden óriási feeling. Nyah a kaja és sör után toltam egy Crème brûlée-t is ha már Franciaországban vagyok.

Miután betoltam, fizettem mondom megyek be. Hmm zene van, és diszkófények. Utána láttam még az embereket és egy szabadtéri diszkó volt, hangulata zseni. Csak hát kicsit közel volt a szálláshoz.

Bementem, mondom felmondom a sztorikat, mert itt alvás nehéz lesz. Kiabálás, örjöngés, zene minden. Fű szag miatt be kellett zárni az ablakot is. Nyah nem sokkal később sikerült egy áramszünetnek lennie, akkor kiabáltak igazán. Előkerültek tüzijátékok és valaki ezzel szórakoztatta a népet. Miután visszajött az áram bezártam mindent és sikerült elaludni is. Azért hajnalban még felkeltem és megnéztem a motort, féltettem nagyon. Bár az olaszok is megnézték mindig, de a franciák egyszerűen imádják a motorom. Az ablakban néztem, hogy mindenki megáll és nézi. Jó szerintem is gyönyörű Ninja, de na…. Szóval így történt ez az eseménydús nap, imádtam.❤️