Az első nap

*** Figyelem ez egy élménybeszámoló, így elég részletes. Képek és videók is lesznek így ha csak az érdekel, tekerj :)! ***

Előző 0. napi leírás az eső várással zárult, mely hajnalban meg is érkezett és jelentősen meghatározóvá vált a naphoz. Meg is ébredtem hajnalban az esőre és néztem egy időképet. Fú, szép kilátásokkal feküdtem vissza 😛

A következő napi terv az volt, hogy Győrből eljutok Olaszországba, Paluzza nevű településre, ahol volt egy egész jó áron lévő szállásom foglalva. A távolság 494 km. Ezt én az ausztriai A2-es autópályán terveztem megtenni, mely nem is annyira halálos. 6 órás utat terveztem, megállásokkal együtt. Egyrészt annyira nem sietős – SPOILER, ekkor még -, illetve a sógorék borzalmasan szigorúak és a szabályaik rendesen tudnak fájni anyagilag. A tervezést googlemaps-on tettem meg mindig, bár ha lehet nem ezzel navigálok, mert gyűlölöm a képet amit mutat. Nem navigációnak készült ez az app és most is látni rajta. Szerintem alkalmatlan erre, legalábbis én nem tudom megszokni, gyűlölöm szó szerint. Én Here WeGo appot kedvelem, elég sok autóban gyárilag is ez van. Ott is van online tervezés, csak annak meg kevésbé tetszik ez az asztali felülete. Ezért googleban terveztem, majd beírtam a címet és mentem.

Szóval sima, laza autópályázás volt tervben, mely után egy gyönyörű szerpentin volt lezárásként, mert Paluzza felett igen szép kis út van.

Szóval a terv rendben volt és a cél elérhető, és szép kis túra is.

Amikor nagyon szerencsétlen vagy és persze fillérb*szó és ez mind egyben hullik a nyakadba… 😀

Reggeli után lepakoltam a cuccaim, mely mindig izzasztó tevékenység. Két oldaltáska, egy hatalmas hátsó táska, tanktáska, sisak, stb. Persze zuhany után pakolsz le, aztán mindig végiggondolod, volt e értelme megizzadás előtt zuhanyozni… Nyilván igen, de ez mindig bulis 🙂 Főleg ha embernyi súlyú cuccot pakolsz mindig magaddal. Természetesen esős idő fogadott, így egy félig fedett helyre gurítottam a motort és ott pakoltam fel és vettem fel az esőcuccom.

Apropó esőcucc. Elindulás előtt gondolkodtam egy jó esőruha szetten, de a motoros esőruha iszonyat áron van… Csak, hogy értsd, egy full szett munkaruházati esőruha kijön 6 ezer forintból. Egy esőkabát 24, az nadrág 12 és még a cipőre, kesztyűre nem vettél semmit. Sebaj, megvettem az esőkabátot, mert zöld. Esőgatya mondom, hát végül is van, alul nem kell zöld. Cipőre vagy a zozira húzok zacsit, a kesztyűre meg jó lesz valami gumikesztyű vagy a benzinkutas zacsi.

Szóval a csodálatos szettembe öltöztem be, nem esett annyira nagyon az eső, jó lesz ez. A cuccaim a táskában, esőálló zsákban voltak, mi baj lehet, nyár van?! Haladtam a határ felé, amitől úgy féltem, mint semmitől. Egyszerűen mert nem vagyok oltva, PCR tesztem nem volt, hanem antitest tesztem volt és csak reménykedtem benne, hogy tényleg átengednek. A másik egyre inkább aggasztó dolog az volt, hogy a határ felé közeledvén a horvát túrám jutott eszembe, ahol egyre jobban esett az eső ahogy közeledtem és áztam el végletekig esőruha nélkül. Most is ekként jött ki, csak most legalább volt rajtam némi nejlon… A Bucsu határátkelőn már igazából a víz volt meg én és a világ nem is létezett 🙂

Ekkor az osztrák oldalon volt határellenőrzés, ők ellenőrizték a covid papírokat (miért? Engem is érdekelne, puszi unio). Itt két határőr meglátta azt a beöltözést ami nálam volt, és hogy a táskáim is be vannak bugyolálva, intettek, hogy engedjük el a sztorit. Így jutottam hát be Ausztriába simán ellenőrzés nélkül. Ennek örültem, de mondom így hogy tudom meg, hogy jó e a papírom vagy sem? 😛 Na sebaj. Az eső konkrétan nem akart elállni és kezdtem belül is nedvességet érezni itt-ott. Emellett valami nagyon fura útvonalakon kezdem járni. Egyszerűen valami dombosabb rész, majd erdős rész és konkrétan végül egy erdőben találtam magam a semmi közepén. Sehol egy esőtől védett hely, a GPS meg mondta, hogy szerinte erre. Megálltam az esőben a telefonnal ami szintén nem élvezte az esőt, hogy megnézzem, hova a pék nemesebbik részébe visz ez engem, mert már egy 1 sávos szélességű úton jártam… Egyszerűen keresztben láttam ezt az utat és valahol dél felé vitt, ahol már autópálya is volt. Hát mondom ok, biztos tud valamit amit én nem. Már nagyon-nagyon meg akartam állni, mert egyszerűen mindenem vizes volt amit el lehet képzelni. Az alsómban is éreztem a vizet, a lábujjaim konkrétan vízben voltak a zsákban, a kesztyűmből is folyt a víz amikor ökölbe szorítottam.

Ahogy haladtam, kezdett elállni az eső, bár az ég borús volt, de vállalhatónak nézett ki. Megálltam végül tankolni, mert kellett is, de leginkább meg kellett szüntetni ezt a botrányos állapotot. A kabát alatt semmi sem ázott át persze, hisz annak semmi baja. A helyzetet már nem tudtam megoldani úgy, hogy veszek fel másik esőnadrágot, stb, hisz mint tudjuk nem vettem meg… Lenéztem az esőnadrágra és teljes hosszában szét volt szakadva a lábam között és így világosban látszott, hogy az aljában sincs túl sok anyag, elkopott. Azaz az esőnadrág aminek meg kellene védenie ettől, több helyen volt igencsak problémás. Emiatt a bokámnál befolyt a nejlon alá is a lábamhoz a víz és a cipő is átázott, bár erre számítottam. Ekkor persze már saját magamat röhögtem, hogy miként lehet valaki ennyire idióta, hogy sajnál 12 ezret esőnadrágra, 10-10 ezret esőcipőre és esőkesztyűre. Ami persze drága mulatság, de őszintén, hát ennél biztos jobb megoldás 😀

Szóval kellett egy nem vizes farmer a csodás esőnadrág alá, kellett zokni, alsó is. Sőt, kellett valami megoldás a cipőre is, de nem az, hogy kívülre húzok kukazsákot, mert az nagyon hardcore és már átázott a cipő is, így nincs is értelme. A cuccaim jelentős részét kint kellett hagynom, maszkban be egy csomó cuccal. A hölgyek bent csak bambulnak, hogy ez mit csinál. Minden le, egy szál semmiben törölget. Ez után jött az amitől könnyesre tudom röhögni magam most is. Nyilvánvaló, hogy saját baromságom miatt kerültem ebbe a helyzetbe és az is nyilvánvaló volt, hogy valamit ki kellett találni. Szorult helyzet csiszolja az elmét szokták mondani és bár nevetséges, de a következőt találtam ki.
Fogod a két kis lábacskád, ráhúzol 1-1 zsákot. (igen egy egész csomag kukazsákom volt :-D) Jó magyar módra, szikszó, hisz az is mindig van. Jó magasra a bőröd védve, térdig 😛 Ez után jött a meleg, száraz és vastag zokni, majd még 1-1 zsák ugyanígy. Erre a tiszta farmer. A lábam közötti részre, ahol konkrétan beázott az értékes rész és minden fél méteres körzeten belül, oda is tettem szép rikítós zacsit belülről, ami azért láthatóvá is vált, ha nagyon akart.

Hát mondjuk ki, betyárosan néztem ki és, hogy tudtam mi van alatta, sírtam és nevettem egyszerre 😀 Nevessetek Ti is, ez volt a valóság 🙂

Kiszakadt esőnadrág a zöld kukazsákkal alias betyáros 😀

Miután véget ért a kálváriám ezen része, mellyel tuti elkúrtam vagy 30-40 percet megnéztem a GPS-t. Picit felületesen, de célpont beírva, kicsit fura úton vitt. Mondom fizetős be van kapcsolva, hát biztos. Kicsit soknak tűnt az érkezési idő, mert több órát írt ki most, mint amikor terveztem. Ahh mondom bolond ez, elindulunk és majd csökken. Igazából csodaszép tájakon jártam, nagyon szép útvonalon, de valahogy furcsa volt, hogy nem autópálya. Illetve nem igaz, az is volt csak nem sok. Viszont annyira szép volt a táj, hogy haladtam ahogy vitt.

Eső után Ausztriában

Amikor a gyagyaság mégis szép, jöjjenek az élmények 🙂

Szépen haladtam előre, és bár vizes volt az aszfalt, néhol szemerkélt az eső, de tényleg szép tájakra vitt. Annyira, hogy korábban a facebook oldalamra is feltöltöttem egy videót, ahol sikerült egy hágóra jutnom, mely közben felhőbe érkeztem és tűntem is el benne.

Amint áttértem a hegyen és kijöttem a felhőből, azonnal megálltam, mert olyan magasság és csodás látvány tárult elém, amiért tényleg meg kellett állni.

Talán a kép nem is adja vissza sem a magasságot, sem a szépséget viszont látszik milyen pici az a település ott. Ez volt az, és az út maga, ami miatt nagyon megérte és mely okból a saját hülyeségemnek is megtudtam bocsájtani. Mire gondolok?
Azaz igazság, hogy a tempó a kanyargós út és a hideg, nedves út miatt nem volt gyors. Nem nagyon közeledett a megérkezés ideje majd, hogy nem nőtt. Sőt egyre távolabb tűnt és ilyen 3 órát írt még és este 9 körüli megérkezést. Egyszerűen mondom ilyen nincs, itt valami nincs rendben tuti és ekkor kaptam sokkot 😀 Nézem a beállítást és csapok a fejemhez… bazdmeg Budaházy, bekapcsolva hagytad az alagút elkerülését… na miből nincs kevés az úton? Na ebből. Szóval azért kanyarogtam össze-vissza és vettem feleslegesen matricát, hogy kikerüljek minden alagutat. Kész.

Ekkor átállítottam és az érkezési idő legalább a felére csökkent azonnal. Már letettem a szerpentinen való megérkezésről is és inkább keletről mentem, a legrövidebb úton. Egyszerűen egy ilyen nap után, engem már a megérkezés érdekelt kizárólag. Siettem is az Olasz határ felé…

Megérkezés Olaszországba

Sikeresen megérkeztem este fél 8-ra Paluzza településre. Nagy nehezen megtaláltam a szállásom. A szállásom az Alla Pineta nevű kis panziócska volt, mely elég kívül esett mindentől. Miután átvettem a kulcsot a kedves házigazda hölgytől, odajön egy srác, hogy szia.
Ketten vannak magyarok, ők is motorral. Mondom ez igen, kicsi a világ. Elmeséli ők merről és holnap mennek hazafelé már, én meg London felé, de még Alpok jön, és arra megyek amerre jöttek. Váltunk pár szót és igazából kezdtem pakolni. Egyrészt még a csodálatos szettemben, nejlonban, már kellemes 20+ fokban voltam, meg na épp ideje is volt. A szállásom nem luxus, de nekem borzasztóan tetszett és az egyik leghangulatosabb szállásom volt az egész úton és minden kínlódásom után itt éreztem először, hogy ezaz, végre helyemen vagyok. Ahogy írom eme sorokat is ráz ki a hideg, leírhatatlan érzés volt, hogy már Olaszországban vagyok, a hegyekben. A szállás első emeletén mindenféle állat. Halak, teknős, papagájok sokasága. A szoba nem egy nagy szám, de pont elég, még a WC-n is olyan kilátásban volt, hogy megőrültem 🙂 Az ablakom alatt grillen készültek az ételek, majd éhen haltam.

Alla Pineta

A szállás nem egy luxus, viszont olyan egyedi a hangulata, a vendéglátók annyira kedvesek és segítőkészek, hogy nem is kellett több ennél!

Albergo alla Pineta

Miután mindent kitettem száradni, kipakolam és átnéztem mindent, lementem kaja után és sör után menni. Ekkor botlottam bele a magyar srácba és barátjába.

Meg is invitáltak az asztalukhoz ami több okból is kellemes volt. Egyrészt a másik srác beszélt olaszul, így rendelt nekem ételt, nem kellett mutogatni. A grill húsokból kaptam egy igencsak nagy méretű tálat és persze sört is. Le sem fotóztam a sok sztori közben, de rendesen kihívás volt megenni, a legjobb kaja volt az utam alatt. Emellett szépen elbeszélgettünk, mesélték hol voltak, mely fedte rendesen azokat a pontokat amiket én is akartam nézni. Dolomitokra nagy hangsúlyt fektettem tervben, sok hágót. Ők a Stelvio hágóról áradoztak sokat. Azt sajnos nem tudtam, hogy meglesz e, elég messze volt, pláne 1 napra.

Beszélgetés közben kiderült, hogy a srác akivel először szóba kerültem ismer engem, mármint ismerős is voltam neki. Mikor mondtam, hogy az Eonnál dolgozom, akkor kiderült, hogy Ő is dolgozott régen ott diákként a hibabejelentőben. Ezért voltam ismerős és persze az egyik motoros barátjuk Eonos. Mutatják, na neeee, ilyen nincs is 🙂 Persze, hogy ismerem. Hihetetlen komolyan, hogy ilyen van és létezik. Úgy, hogy rajtuk kívül a teljes utam során nem találkoztam magyarokkal. Ők véletlen bookingolták ki a helyet. Mentek a motoros sztorizások, túrákról, stb. Remek, jó fej srácok, és nagyon élveztem a beszélgetést velük. Elköszöntünk és eltettük magunkat másnapra, hiszen rájuk és rám is út várt.

Komolyan úgy éreztem és érzem, hogy a saját hülyeségeim miatt szenvedtem bár, de mégis olyan élményeim vannak, melyek örökre megmaradnak, nevetek magamon és egyszerűen jó. Sőt a saját hülyeségem miatt láttam szép tájakat és persze maradt ki olyan is, amit még meg kell néznem később 🙂

Természetesen nem ez volt az első baki és pláne nem az utolsó 😛

Az összes ezen a napon készült videó itt tekinthető meg: https://1drv.ms/u/s!AqqZSH1aerDEtOsjMZX1v_eWbLKvzg?e=3TgOTj

Következő nap Olasz hegyi túra lesz sok videóval. Tartsatok ott is velem 🙂