Az előző napot valahol a ‘fuck covid’ érzésnél hagytam abba, hisz ahogy felvezettem, PCR kellett a Franciáknak a belépéshez, de a Briteknek is. Ez utóbbira készültem én, csak az elsőre nem 😀 Ez is valahol annak eredménye, hogy nem mindent tervezek meg alaposan 😇 Ennek köszönhetően a probléma immáron kettős lett.

Az eredeti tervek szerint a következő, tehát a 4. nap reggelén lett volna a PCR franciáknál Mulhouse-n egy reptéren és ez után laza nap jött volna, megnézve ezt-azt, ráérve hisz 24 óra alatt jön ki a PCR eredmény. Az útvonal haladós, nézelődős, ráérősre lett tervezve.

Szóval ehelyett nekem ezen a 3. napon kellett a PCR, azaz a 4. nap délelőttjén kell átmennem a Francia oldalra és 5. napon Angliába. Ez utóbbi volt a fix, mivel esküvőre mentem és 5 nap karantén biztosan várt rám. 1 nap késés egyenlő lett volna a lemaradok róla dologgal, ami azért erős kimenetelnek tűnt, mivel a húgom esküvőjére mentem.

A 3. nap küldetése tehát az volt, hogy PCR tesztet kell csinálni Olaszországban.

Az előző napon ugye egy fantasztikusnak semennyire sem mondható vacsora élményem volt, így nagyon reménykedtem a reggeliben. Szerettem volna jól lakni is, meg kellemes ízt kapni. A reggeli egyébként teljesen vállalható volt, sok-sok sonkát toltam az arcba, sok folyadékot. Eztán jött a zuhany, majd a követő lepakolás és felvenni az útlevelemet. Ekkor jött a szülőktől tanult activity is. Nem, nem az egyre hangosabban mondom magyarul, mert nem érti 😂. Hanem ez kicsit Lackósítva a ismert angol szavak egymás után helyezésével megtudni, hol lehet itt PCR-t találni.

Egy idősebb úr volt a recepción, nagy levegő. (kitekintés: most is fogom a fejem mekkora égés 😂) Help me, PCR now 😂😂😂 Értette? Nem. Több módon próbálkoztam, nem írnám le. Oké, google translate is van a világon, próbáljuk azzal. 5 percig így elbeszélgettünk, mire előkerült a googlemaps. Adott egy címet, beírtam a térképre. -Hír pisziár teszt náú? -Yes. -Okay 😂 Nincs is jobb amikor két google translate beszélget öcsém…

A célpont egyébként nem volt messze, nagyjából 10 km-rel odébb kellett menni. A google szerinti épület mögött találtam motoros parkolót. Mivel nem láttam rá a motorra, így a hátam mögött lévő giga nagy táskát a sisakkal, stb. cipeltem magammal. Ekkor láttam meg, hogy hova küldtek… google utca nézetét most inkább előkaptam, mert nem fotóztam akkor:

Az ott egy kis zöld plusz jelecske, mely nem orvos, nem-nem, hanem gyógyszertár. Ott álltam egy darabig, víz levert, hogy ebből sose lesz semmi. Ki nem fogom guglizni, hiszen olaszul más, mint angolul na.
Nem baj, sorba álltam és kivártam, majd a szabad ablakhoz mentem és jöhet az angol tudás. Előadtam ismét, hogy áj gó tú fránszé, piszíár nau, stb. 😂 Néni nagyon csodálkozva nézett rám és sokat, mert hogy Ő láthatóan meg csak olaszul beszélt, így a kettőnk kommunikációja nem keresztezte egymást a helló után semmivel. Ekkor hívott egy fiatal csajt, akinél ismét előadtam és előadtam a hattyúk halálát is. Én London menni, de előtte franszé azt nagyon segíts PCR 😁 A cukibogyószörp hölgyike felírt egy címet nekem papírra és ideadta. 2x megkérdeztem, hogy PCR tuti e, igen. Kiguglizta eszem a kis szívét. Beírtam a címet, újabb 13 km meg egy doki név. Oké, go tovább, menjünk Alexanderhez!

A cím persze nem volt épp google kompatibilis, de az utcát megtaláltam. Egy nagyon fullos kertvárosi rész. Elég osztrákos az egész, minden az élére állítva. Jesszusom tuti nem vagyok jó helyen. Meg is kérdeztem valakit, jóóó, megmutattam a papírt… jó ez, menjek tovább. Hmm, legyen. Basszus ez zsákutca… jé ott egy tábla:

Egészen a végéig gurultam és azon a kavicsos részen el is akadtam, olyan mély és nagy szemű volt. Na jól van, ez a későbbi Lackó problémája lesz. Nagy táska lepakolt, bevánszorog. Egy gyönyörű nagy családi ház volt az egész, azt se tudtam hol kell bemenni elsőre. PCR? Yes. YEAAAAH, FUCK YEAH! Card? Yes. YEAHH!!

Kaptam egy papírt, töltsem ki. Olaszul volt ami azért kisebb fejtörést okozott. Kijött az orvos. Egy 40 körüli, jó vágású pali. Látszott rajta, hogy nem szedi szét az ideg és a pénzhiány, de mégis elképesztően segítőkész volt. Most, hogy kerestem a google-n, amúgy elég jó értékeléseket kap és ez nem csoda. Kijöttünk a fényre, nem kell maszk. Mintát levette, de nem kanalazta ki a fél rendszerem, kis minta, elrak kész. A nyomtatványon sorról sorra végigment velem, fordította angolra. Megerősítette, hogy 24 óra az eredmény, sajnálja ez nem megy korábban. Mindegy leszarom gondoltam, már az megnyugtató, hogy egy ilyen doki volt és tényleg megnyugtatott, hogy minden fain. Fizettem, elbúcsúztunk.

A motort ugye egy kavicságyon hagytam, így a zöldecske felszabadítása volt a következő kihívás. Motort visszafelé nem tudtam kitolni, előre felé pedig gyalog és bicikli úthoz vezető kis ösvény. Ajaj. Na nem baj, mindent le kellett pakolnom, beindít tolom, közben játszom a kuplunggal is. Nagy nehezen kitoltam a füves részre, le is főttem. Kisebb útakadályt képeztem, de mondom így jártok én meg nem mozdulok míg nem tervezek. Ekkor már igen meleg volt és itt árnyék volt, így ideje volt eltervezni mit teszek ma, meddig megyek el és mit hagyok a francia részre.

Újratervezés

Volt egy fél napom mára, de Svájcban nem akartam minimum dupla áron megszállni, így már értelmetlen volt oda elindulni. Kimaradt azonban a Stelvio-hágó amiről áradoztak a fiúk is az első este, meg én is akartam csak nem fért bele eddig. No, ha már így alakult ezen nem kell gondolkodni a terv kész, hisz a szomszédban volt. Elmegyek a stelvio-ra, isten tudja hány kanyaron át, majd le a másik oldalon és Milano-ban fogok megszállni. Úgyse voltam még, vagy nem rémlik. Amúgy is tervben volt már régóta, csak repcsivel. Kerestem egy értelmesnek látszó, na meg megfizethető szállást a város szívében, ezért már megnyugvással indultam el. Összesen 300 km, de 5 óra út megállás nélkül, atom. Go.

Irány a Stelvio pass! – Északi oldal

Tankoltam indulás után egyet, – most már profi módon😝 – és várt rám a 43 km táv.

Nem árulok el zsákbamacskát, több mint 1 óra volt. Hisz a kisebb kanyarokat nem számolva 48 db visszafordító kanyar van az északi oldalon. Némely olyan meredek, hogy már-már nem is élvezetes motorozás szempontból. Illetve a kanyarokkal még el is van az ember, de iszonyú forgalom volt pedig hétfői nap volt. Kicsit ilyennek képzelem a transfogarast is, hogy szép, váá, de élvezhetetlenül sokat vannak rajta és szűk. Majd megnézem azt is. 😝
A táj elképesztő, leírhatatlan és ezért nagyon megéri. Szerintem így érdemes menni északról(vagy keletről, nézőpont kérdés), mert a déli rész sokkal élvezetesebb és sokkal tempósabb.

Íme pár videó a felfelé útról. Sajnos a végére egyre koszosabb volt kamera és nem vettem észre, de ez van 🥺

Az úton többször megálltam fotózni, és persze a csúcson is.

Megérkezés a Stilfser Joch-ra.

A táj csodálatos és ahogy a videókon is látszott, igencsak sok ember volt fent és rendesen dugó lett. Telis-tele bringásokkal, ami a 2700 méter feletti magasságot és a felfelé vezető utat látva, igazán emberes és elismerésre méltó teljesítmény. Természetesen millió motoros, sportkocsis. Az infrastruktúra azért fent rendesen megvolt. Kaja és hangulat is megvolt. Én leparkoltam sok motor közé, sétáltam egy kört. 20 fok felett volt fent ezen a napon ami egyáltalán nem szokványos, hisz láthatóan hó is volt. Be is voltam öltözve, alul, mert ilyen max 10 fokokat mondtak nekem korábban és fázásra készültem. Felül hála égnek nem öltöztem be jobban.

A parkolóban a mellettem lévő motorostársak az oldaltáskáimat méricskélték. Máskor is megesett már és mindig érdeklődő szemmel nézik, mert a felfogatása tök jó. Jók ezek az SW-Motech cuccok az biztos, bár nem is olcsó. Nézik, hogy hol is van, mert a hasonló motoroknál ez másként van. Eközben végignézegettem a palettát, magyar rendszámot most sem találtam, bár ez a teljes útra igaz volt az első estét leszámítva.

Leereszkedés a déli oldalon

Miután kibambultam magam úgy éreztem ideje indulni. Szép, meg érdekes az egész, de annyira sok volt az ember, hogy ez nem csak hozzáad, de el is vesz valamit. Semmi tragikus, de elég volt a „zajból”.

A videón lévő megállás alatti képeket be is szúrom.

A nyugati oldal motorozás szempontból kifejezetten jobbnak mondható és ezerszer élvezhetőbb, mint a másik. A kanyarok itt is megvannak, de jobb a tempó ahogy haladunk lefelé. Gyönyörű a táj, ahogy belátni ezt az egész völgyet amit körbevesz a hegység mindenhol. Sőt amiként haladtam le, egyre változatosabban volt zöldebb. Ahogy a víz folyt le középen végig, a hangulatos alagutakkal. Imádtam. Az északi intenzívebb, a déli tempósabb. Lássuk a videót kedvelőknek szóló anyagokat ismét 😁:

Miután leértem a Stelvioról készült pár felvétel, de azt csak privátban vagyok hajlandó megosztani, ha érdekel valakit 😂 Eléggé sietősre vettem, túlpörögtem, mely a legutolsó videón is látszik, de az csak a kezdet. Egyszerűen vállalhatatlan és aznap már csak olyanok voltak 😂.

Miután haladtam Milánó felé északról az igazán festői Lago di como, azaz a Comói-tó mellett haladtam el. Elképesztően csodálatos, festői látványt nyújtott ahogy az út a keleti oldalán végigment a tónak. Rá lehetett látni többször is, de most nagyon bántam, hogy mindenhol alagút van.

Milánó keleti, északi részén át észak-nyugatig vannak a tavak, melyek külön időt igényelnének és fognak is. Csak a nagyobbakat néztem térképen, kezdve a legnagyobbal a Garda-tóval, a Iseói-tóval, a Comói-tóval, a Luganói-tóval és a Lago Maggiore -val elképesztő célpontokat jelentenek. A következő olasz célpontok ezek mindegyike az biztos.

18:00 utánt érkeztem meg Milánó vonzáskörzetébe és azt kell mondanom, nem semmi forgalom volt. 3-4 sávon haladó vagy épp álló forgalom, kész életveszély volt. Ekkorra eléggé el is voltam fáradva, sütött a nap, az aszfalt tűzforró volt így este felé is és így több necces kerülésem is volt. Motorok mindenhol cikáztak, félelmetes volt a koncentrációs nehézségem miatt is. Viszont nem tehettem meg, hogy ilyen 30 fokban a dugóban álljak, menni kellett. Ki-kinéztem egy-egy motorost és igyekeztem tempózni velük, mert Ők aztán nem szarral gurigáznak 😂. Normál esetben nagyon ide illik a habitusom az biztos!

Milánó

Este 7-re értem a szállásomhoz a Piccolo Hotelhez.
Ekkor Milánóban, július közepén még mindig kellett az utcán maszkot hordani. (Miután a Hotelben mondták, már én is tudtam.) Mit ne mondjak 28-30 fokban, maszkban pakolni elég vacak program. Na sebaj. A nagyobb bajom az volt, hogy nem szívesen hagytam az utcán a motort, hiába volt motoros parkoló és az ablakom alatt a hely. Na sebaj, gondoltam majd kiláncolom.

A Hotel. A Hotel ugye a fentebb linkelt Piccolo Hotel, mely a belvárosban van és viszonylag értelmes ára volt. Azt a képeken is láttam, hogy a hotel finoman szólva is puritán. A képektől és foglalásomtól eltérően viszont valami apartmant, hát… vagy apartman szerűséget kaptam. Sokat kellett gondolkodnom, hogy tetszik-e, nem nagyon értettem a koncepciót. Belépsz és egy előszoba félében vagy, de ott van egy megágyazott kanapé. Balra a nagy konyha, szemben jobbra egy iszonyú szűk, de hosszú fürdőszoba zuhanyzóval. A Konyha után balra van egy szoba, mellette meg egy WC, de csak az így a két szobára 1 zuhanyzó van.

A fene érti, de nekem valamilyen érthetetlen perverzió okán tetszett, pedig tényleg elég ellentmondásos volt. A terasz csak duma, mert a klíma kültérije nyomta a meleget és a zajt, tehát nem mész ki 😂

A konyhában volt egy beépített hűtő, de sehogy nem találtam hol lehet bedugni és még mindig elég meleg volt. Viszont az innivalókat nem akartam ilyen melegen inni, így ismét előjött a magyar vagyok és olyan nincs, hogy nincs megoldás 😂

A klíma 18 fok, annál hidegebbet is fújt. Úgyis menni akartam enni, mondom melegebb úgysem lesz annál ami a motoron volt 😂

Ideje volt azonban ételt szerezni. Sétáltam az utcán és neten csekkoltam az éttermeket, majd néztem miket írnak róluk. Kint akartam ülni és valami hangulatosat szerettem volna, nem utolsó sorban végre egy jó pizzát hisz előző napi az botrány volt.

A Mela Rossa nevű pizzériát találtam meg magamnak és a bejárat mellett, az utcán egy kis asztalkát. Kértem egy 4 húsos vagy milyen pizzát, sokszor lecsekkoltam mi az, rámutattam király. Közben észleltem, hogy száll le az éj és tűnnek is el a maszkok mindenkiről. Újabb lázadó énem láttam meg bennük, valahol tényleg elég mediterrán alkat vagyok, csak a bőrszínem ment rendesen mellé 😂😂😂 Ezután meg elképesztő szúnyogáradat jött. Konkrétan folyamatosan vakaróztam és csapkodtam. Ijj mondom ez nagyon hard lesz, enni is kínlódás lesz. Látva a hihetetlen mozgáskultúrámat a mellettem lévő hamutálba tettek egy füstölőt, így valamelyest sikerült kompenzálni ezt. Szuper, állapot normalizálva.

Leteszi előttem a pizzát. Hmm mondom köszi. Nézem, hogy ezen vagy nagyon sok sajt van, vagy sajtos? Hát belevágtam és nyilván az utóbbi. Ohh mondom egyem meg? Egymás alatt volt a kettő ezt tudom és elbeszéltünk egymás mellett. Mutatom a csajnak, hogy héhé, this is nem ok 😂😂😂, én mit kértem és mit hozott. Bemegy, tanácskozik a főnökkel, cserélik. Hát gondoltam magamban még szerencse, hisz a kólát kifizetve is tudok távozni. (nyilván már sehova nem mentem volna, de nem mondjuk el nekik)

Ekkor hozták meg az olaszok megmentőjét a számomra, egy brutálisan finom, nekem tökéletes pizzát. Semmi extra, de minden tekintetben olyan volt amire vágytam!

Nem is siettem az elfogyasztásával, kiélveztem minden falatot. Lehet már az éhség is, de rég kaptam ilyen élményt pizzától. Kikértem a számlát és hagytam egy adag borravalót is. A hölgy azt se tudta mi az, a főnök magyarázta neki, hogy azt te kaptad. Olaszban nincs borravaló vagy mi?

No sebaj. Sétáltam vissza a szállásomhoz, de mondom sétálok még egyet, mert ne csak ennyi legyen már Milánó meg kell az, a szúnyogok is megnyugodtak. Eljutottam egy térre, ami a Piazza Firenze nevet viseli. Ez egy körgyűrű vagyis inkább körforgalom aminek a belső körében még egy körforgalom van amibe – kapaszkodjatok meg – 7, igen hét kisebb-nagyobb út csatlakozik be és több irányból kanyarodik benne több irányba villamos, némelyik sínpár pedig átmegy rajta keresztben. Meg persze lámpás is. Na ilyet még tankönyvben se láttam, felülnézetből még brutálisabb a cucc.

Érdemes rajta elmélázni, merre is mennél.

Miután körbesétáltam a helyet, beszereztem még egy kis italocskát és visszamentem a kis furi szállásomba. Tudtam, hogy másnap hosszú napom lesz, így ideje is volt alukálni. A következő nap Franciaországba lépek át és utazom rajta sokat. A követő bejegyzésig szíves türelmet kérek 😀