A hágók, magaslatok nyomában 2021.07.18-án

Az első napom leírása igen bőségesre sikerült, és ha eddig azt nem olvastad ez előtt érdemes, bár anélkül is élvezhetővé igyekeztem írni.
Azt hiszem ez a 2. nap írása sem lesz rövid, sőt kifejezetten hosszú lesz, így akik kérték a 2. napot azoknak is hosszabb lesz. Persze videók és képek bőven fogják színesíteni a lehengerlő stílusom.😇 Sőt ez volt a legeseménydúsabb nap, így vigyázz, kész, rajt 😎

A panzióban reggel sem csalódtam. Ébredés után kaptam egy finom espresso-t, majd a reggelinél meg egy finom cappuccino-t. Nem, nem azt a szar ‘hotel kávé’ löttyöt vagy a kávé automatás port, hanem rendest és nem felárért! Nagyon bántani kellene azokat akik kitalálták a reggeliztetésben ezt a trágya módszert. Nem, nem érdekelnek az okai 😂 A reggeli nem volt választékban annyira bőséges, de maximálisan jól laktam, ahogy ez cél is volt a teljes túra során a késői reggeli és vacsora étkezésekkel.

Természetesen a zuhany és izzadás sorrendet megtartva lepakolás, biztosította ma is az alaphangulatot😂 Aztán lánc olajozás, és talán indulás. Olyan nagyon Budaházy-féle volt minden reggel, hisz annyit szarakodtam amennyit akartam és bármit tehettem, hisz nem tudtam elkésni sehonnan (még) 😜 Egyedül a szoba elhagyással terrorizáltak minden nap… Árulja már el valaki, hogy miért nincs mindenhol 11 óra megadva? (jó itt pont letojtak😂)

Az út

A második napon a cél nem volt kevesebb, minthogy Bolzano után Svájchoz ne túl messze eljussak és addig annyi hágót, látványosságot nézzek meg amennyi belefér. Mindenképp látni akartam a Dolomitokat, mert káprázatos,és ehhez bizony jobban elő is vettem a kamerát. Ezt a napot köszönhetem leginkább
Lost Biker-nek, mert nagyon sok pont az Ő videóiból volt. Lássuk miket sikerült látnom ezen a napon.

Figyelem, mert a nyugalom megzavarására alkalmas szabálytalanságok követhetik egymást. A sebesség egy dolog, mert egy motor gyorsulási, lassulási jellemzői mellé ez elfér számomra, de a záróvonal átlépés valahol picit a szerpentin sajátossága, már ha nem egy kocsi mögött akarod élvezni az utat. Egyetérteni nem kell, de ez van, így ne nézz videókat ha ez sok 😀

Beleszeretni Itáliába❤️

Ahogy a remek szállásomról elindultam a Torrente Cordevole folyó partján valamiért úgy gondoltam, hogy bár az egyenes valóban gyorsabb, de van amikor ez semennyire nem cél! Azt a sok kanyart az út átgondolásakor be kellett terveznem, hisz térkép alapján előre kívánta a testem 😀

Hogy jó döntést hoztam? Kétségtelenül igen. Egyrészt tényleg nem ártott bemelegíteni a későbbiekre, – mely szerintem a felvételeken is látszik – másrészt a táj egyszerűen bámulatos volt. Ez így volt jó, hisz elég lassú kanyarok voltak és volt időm bemelegedni a gyorsabb kanyarokra. Egyébként sem volt egyszerű, mert sok súllyal mentem és valahogy elrontottam és balra sokkal többet pakoltam be. Ez érződött is ezen a napon. Átpakolni meg azzal járt volna, hogy mindkettő oldaltaskát kipakolom az aszfalton és újrarendezem. Majd másnap figyelek… 😂

SP123-as út és a kilátása

Visszafelé az SR355 út is kellemes volt, olyan kilátásban motoroztam amire nem is számoltam. Az út talán picit néhol rosszabb volt, mint gondoltam bár magyar viszonylatban vállalnám én ezt is. A videón pont jó végig persze 😝

Tovább haladva az indulástól másfél órára kezdtem picit fáradni, meg egy boltot is szerettem volna már beiktatni, ami nehezebb feladat, mint elsőre gondolná az ember. A gond az ha egyedül utazol, hogy a cuccaid nem hagyod ott a motoron szívesen. Azaz rá akartam látni, mert tényleg értékek voltak benne. Hiába zárható kis lakattal, meg hiába nem a tengerpart ahol a tolvajok valós veszélyt jelentenek. Miközben haladtam a kis települések között, kint ültek, álltak mindenhol és minden olyan élettel teli volt. Minden méteren megállnál, hogy igyál egy kávét, egy sört. Azonban a motorozás volt a cél, de már nagyon szomjas is voltam. Végül nagy nehezen találtam egy kis SPAR-t aminek a kirakata előtt megtudtam állni és még a szieszta előtt tudtam épp vásárolni. Nem is számítottam sziesztára valamiért, pedig utánam zárták az ajtót, így tudtam meg, hogy az van.

Az italok megvásárlása után haladtam tovább a kis kanyargós, pici településekkel tűzdelt úton. Két ilyen között hirtelen megpillantottam egy apró, kavicsos beállót és ott egy patakot. Tovább mentem, de visszafordultam, hogy ezt a romantikus kis helyet kár kihagyni. Igaz 10 perccel előtte álltam meg, de akkor is. Víz sem baj ha van nálam meg pihenni kell és a SPAR-ban pössenteni sem lehet 😂 A sorrend és a folyásirány fontos, de nyugi ezt felmértem, bár ki tudja milyen állat volt fentebb… 😂

Patak

Feltöltődve tovább haladtam az Auronzo településhez a Lago Di Misurina azaz a Misurina-tó felé. A Misurina azért oly különleges, mert a Dolomitokban, 1754 méter magasan fekszik. A látvány pedig finoman szólva is pazar.

Lago Di Misurina

Pár fotó és bámulás, majd indulás. Az egész túrában az volt a leginkább frusztráló, hogy nem állhattam meg minden méteren ‘chillezni’. Annyi olyan hely volt, – közte ez is – ahol 1-1 órát tudtam volna bambulni előre magamnak. Viszont tudtam hol van a vége… Egyszer észak-Itáliában kell eltölteni 1 hetet az tuti, de megfogadtam már többször, ide még visszamegyek!

Az első tankolás önkiszolgáló kúton

Ahogy haladtam már eléggé tankolni kellett, de mindenhol csak önkiszolgáló benzinkutak voltak a hegyekben. Azaz nulla személyzet és te vagy ott és a benzinkút. Addig húztam míg lehetett az ezzel való találkozást majd csak beálltam egybe. Hát az a kabaré amit leműveltem, most is nevetek. 😂
A srácok előző este mondták, hogy igen mókás tankolni először ilyen kúton, mert olaszról angolra állítani is érdekes, pláne mire rájössz. A magyart is korlátozottan beszélem, angol szavakat nagyjából megértem és ennyi. Gyerekkorban kevés sikerrel németül próbáltak tanítani, de azzal kb bemutatkozni ha tudnék meg ilyenek. Marad a ‘GEEK inglis’ 😂 Ugye milyen jó is, hogy nem csak CS-ztem hanem SIMS-eztem is és ott sok hasznos szó van 😂
Iszonyatosan ritkán kell a Enemy Spotted, a Sector Clear, de a Team, Fall Back! szövegre is nagy szemekkel néztek volna rám. Sajnos ezt a remek angol tudást még használnom is kellett többször, sőt néhol kifejezetten célt kellett elérnem, de ez legyen a következő nap sztorija és bája 😂

Visszatérve a benzinkútra, merthogy ennek a logikáját nehezebben sikerült megérteni, pedig így visszagondolva nem bonyolult. Sőt, de akkor azonban elborult valami a fejemben biztos😂 Pedig csak beteszed a kártyát, kiválasztod a kutat, üzemanyagot és beírod a PIN kódot, kártya ki. Odamész, tankolsz és utána levonja amennyit tankoltál. Franciaországban később végig hasonló kutak voltak, tényleg nem bonyolult, de ha az elsőnél nem segít egy kedves olasz motoros pár, akkor ma is ott állok 😀
Egyébként egész jól működik a rendszer, de néha meglep mennyire el tud kapni a buta és a guta. Ezt tuti jó apámtól örököltem, mint ahogyan más jellemzőim is egyre „apásabbak” 😇😜

A nagy kínlódások után nyugat felé haladtam tovább a Passo Falzarego azaz a Falzarego-hágó felé. (Néha megérte fotózni is közben.)

No, de akkor a Falzarego-hágó. Készült videó arról, ahogy ide megyek és persze átmegyek a hágón ám lehetséges, hogy érdemes lett volna megállni is 🤔 Gondolkodtam is, hogy ennyi a hágó? Jó a lefelé vezető út elképesztő szép volt, de lehet jobbra kellett volna nézni így utólag látva 😀 Sebaj, észak-Itália vár vissza. A lényeg viszont tényleg megvolt, az igazi látvány lefelé volt. Innentől ha csupán olvasol, akkor neked többet kell görgetned sajnos, mert nem tudom azt leírni ahogy ezek a tájak suhannak mellettem.

Természetesen az előző videó végén lőtt képek itt vannak 😉
(kivéve az insta lány, jót nevettem rajta utólag, sry ha felismered magad, én már nem tudom ki vagy, de igen csinosnak értékeltelek a hanghatásom alapján 😂😂😂)

Természetesen amelyik hágóra felmegyünk a másik oldalon le kell menni. Elképesztően élveztem, megteltem élettel, élménnyel és tényleg a végén már sikítottam a boldogságtól! Tényleg gyermeki öröm töltött el, és én azt hiszem erre mondhatjuk, ez a szabadság érzés és kívánom, hogy átélje mindenki és ha lehet, akkor minél többször. Ezt nem érezzük bezárva, messze az álmainktól és Én ezt kerestem, erről álmodtam sokat.

Itt most szükséges (nekem😂) egy informatikai kitérő

Eme videó végén történt egy eltévedés, ami nem az utolsó volt és megmutatja, hogy miért rühellem a googlemaps-ot. Sajnos előre le volt mentve és nem tudtam mást használni ekkor. Kimerevítettem a képet amit mutatott és ahol én jobbra mentem. Bocsánat a minőség miatt, de talán látszik a probléma. Fent igen zölddel jelölte elvileg, hogy balra, de az útvonal kék színű és két felé megy. Miért? Ki találta ezt ki, ki hagyta jóvá és miért nem vertek meg mindenkit már az első meetingen?

Egy navi nekem csak az utat mutassa és ne kis jelekkel, hanem az utat. Nem felülnézetből, hanem 3D-ben, döntve…
Egy navi szerintem kb így néz ki és nem mutatja merre mehetek még… (Here Maps és Waze):

Szóval ezen okok miatt többször se értettem merre, mert a fenti rész a nagy fényben alig látszik motoron ülve. Igaz a megérkezésemkor meg a navi miatt mentem el, bár az egy korábbi saját hülyeségem, nem bánthatom a navit. No csak kijött belőlem a tech kritikus még ennyi idő után is… Folytassuk inkább.

Grödeni-hágó

Természetesen, mivel ez a hágók napja volt, jöhetett a következő.
Amint lejöttem az egyikről, már várt is a másik.

Felérve a hágóra, – ahogy a videó végén is látszik – azonnal láttam, itt meg kell állni nincs mese. A parkoló mellett egy pici csúcs volt, melyre felmászva igen szép képeket lehetett készíteni. A hőfok így július közepén sem volt több 15-17 foknál és igencsak szeles volt, de megérte megmászni az tuti:

A Grödeni-hágóról és végig lefele jövet a kilátás leírhatatlanul gyönyörű. Ilyen tájon létezni is valami csoda lehet télen-nyáron. Hogy mi is az a látvány amit a kamera sem tud visszaadni azaz amit itt találsz, ha körbenézel. A googlemaps ilyenkor bari😀
Emiatt egyébként ha nem is érdekel a motoros videó, akkor is meleg szívvel tudom ajánlani a következőt.

SS243-as út véget ért és jobbra kellett menni az SS242-as úton. Viszont így utólag megnézve, a teljes SS242-es utat be kellene járni, mert a kihagyott részek is pazar látványt nyújthattak volna. Sajnos nincs az a svédasztal amiben úgy lehet jól lakni, hogy mindent egyszerre felzabálunk. A legutóbbi videónál történt megállónál is lőttem pár fotót:

A felpörgés 🙂

Azt hiszem itt kell azt mondanom, hogy nem vagyok szent és a következő videót félve is tettem fel, de szerettem volna azoknak is adni valamit akiknek a mocskos motoros is kell 😅
Igen, bizony van az, hogy a dugók előzését vonalak nem tudják akadályozni, ez van. Ha motoros vagy és ez nem bulis, akkor nem ajánlom a horvát 8-as utat sem! 😎

Innentől igazság szerint már véget ért a hágós rész és picit tempósabb motorozás jött, igaz a tempó itt sem eszeveszett, igazából nem siettem sehova. A videó végén látható folyó partján haladtam tovább ami nagyon szép völgyes vidékre vitt. A Eisack folyó mellett lévő SS12-es úton haladtam és szó szerint felettem az A22-es autópálya haladt. A folyó láthatóan nem túl barátságos, néhol igencsak megtörte a vizét a sok szikla. Végig elég sebesnek volt mondható. Ahogy utána néztem fentebb még rafting is van rajta. Az út hangulata nem rossz, mert fent a magasban az autópálya is mókás, de a régi út és a jelen út is látható, sok alagút van.

Egészen Bolzanoig haladtam a folyó mellett, utána itt el kellett hagynom ezt az utat is. Ám víz nélkül nem maradtam, mert továbbiakban az Adige folyó partján haladtam szinte a célpontomig. Egyébként az Eisack és Adige folyó egyben folytatja tovább útját Velencéig, de sajnos én észak felé mentem, nem délnek.

A fenti térképen lévő északibb pontig 2×2-es autóúton haladtam és néhol már igen merész tempót sikerült tolni. A táj elég egyedi, még ebben a fenti térkép nézetben is látszik, hogy végig körbe vesznek a helyek, végig követnek ebben az igen tágas völgyben a teljes 60 km-es úton ls amint délnek nem fordulok a folyó is. Az út mentén mindenhol szőlős területek, hangulatos. A forgalom nem volt kicsi, de tényleg pofátlan tempót lehetett tolni és a helyi motorosok meg is mutatták, hogy kell és szabad csinálni. Itthon ölnének azért amit ott közlekedés címszóval megejtettem a sorok között és ott senkit, de tényleg senkit nem érdekelt. Motoros, menjen. Kelet-Magyarország jó volna tanulni…
Ahogy a végéhez közeledtem egyre több alagút is szembejött. Érdemes megnézni, tényleg melegen ajánlom: SS38

A végére egy pár km hosszú belátható szerpentines rész jutott, hogy az ismét csodálatos tájon lévő szállásomhoz érjek:

Ortlerhof hotel szerintem külsőleg, pláne a helyezkedése miatt igencsak meggyőző volt. Nem lehet mondani, hogy csúnya lenne. 2 csillagos szállodaként jelölték és annyira nem is értettem én ezt, mert a szoba is igencsak rendben volt.

Nem meglepő talán, de a bepakolás után kezdtem picit megéhezni, mivel az előző szálláson ettem utoljára. Így hát kaja után kellett nézni és a leglogikusabb a szállás étterme volt, pláne, hogy olyan sok minden a közelben nem volt.

Egy csodás nap borzalmas lezárása…

Sajnos azt hiszem itt kellett igazán csalódnom először valamiben, mert a szállás igencsak jelentős méretű méregfoga azaz étterem volt és a 2 csillag értelmet is nyert. A hely kicsi, szűk volt, bár ez még nem zavaró. A bookingon és máshol is a fotókon nem ezt lehet látni, hanem a reggeliztetőt ami egyébként meg tágasabb. A helyszín még egy dolog, bár volt egy társaság akik végig ordították az egészet, az ajtót nyitva tartották és július ide vagy oda, az a tizen-pár fok nem olyan meleg a hegyekben. Erről nyilván nem a hely tehet, meg én is eltudtam engedni, de az a csilliárd légy akitől enni sem lehetett, már nagyon felkúrt. Gyűlölöm amikor legyek, bogarak miatt nem bírsz enni, állandóan kergetni kell őket. Ez ellen azért lehetne tenni.
A legnagyobb problémáim persze nem ezek voltak, hanem a kaja. Rendeltem egy sört, meg egy pizzát. A sörrel amúgy is bajban vagyok, bár igyekeztem lágert rendelni, hogy a biztonságos semleges vonalon legyek, de szerintem kifejezetten vacak sört sikerült választanom, de sajnos semmilyen ismert sör nem volt az itallapon. A pizza viszont… életem legrosszabb ízű pizzáját, hogy Olaszországban kaptam az kétségtelen és meglepő. Biztos, hogy valami borzalom szalámi, tengeri herkentyű kombót sikerült berendelnem amit én nem akartam. Most sem tudom mi volt raja és csak sajnos az olasz étlapot a google sem tudta teljesen fordítani és pont azon alapanyagot nem értette ami kellett volna.

Se a mennyisége, se az íze, állaga, semmi sem volt jó. Most is érzem mindkettőt a számban és ráz is a hideg az íztől, bleeeee.🤮Nagyon nehezen, de megettem amit tudtam és félig a sört is megittam.
Eközben elkezdtem nézni a konzinfo appot. A konzinfo utazom applikáció mindenkinek kötelező aki el kívánja hagyni az országot bárhová. A covid miatt mindenképp!

Én ugye másnapra Svájcot terveztem és a nap végére Franciaország és ott a határ mentén foglaltam szállást a nem épp filléres PCR teszt miatt, mert az angolok mindenkitől kérik. Valami csoda folytán kicsit jobban beleolvastam a svájci majd a francia szabályokba és az utóbbi elolvasása után sokkot kaptam. Ugye unió van, egységes szabályok mentén kialakult igazolvány, eddig stimmel. Azonban én nem voltam ekkor oltva hanem betegség után kaptam meg az igazolásomat. Na és a csigazabáló franciák mit találtak ki? Nem engednek be csak PCR teszt ellenében és nem fogadják el a beteg voltam igazolást.

Na azt pontosan tudtam, annak az esélye nulla, hogy én reggel ezt elintézzem és elérjek a francia határig Svájcon át és addigra megjöjjön az igazolás e-mailben. Na fasza, akkor sztornó minden… Még épp le tudtam törölni a szállást bookingon, hugi lemondta a PCR-t és úgy hajtottam álomra a fejem, fogalmam sincs mit csinálok majd. Ha azt gondolod, hogy a következő napon ez biztos szép kis sztori lesz, akkor nem tévedsz sokat 🤔😂

Kétségtelen tény, hogy ez a nap volt az eddig motoros életem legjobb napja és sajnos az is tény, hogy iszonyat stresszes éjszakával is zárult. Igaz nekem tényleg a pozitív maradt meg leginkább.

A 3. nap eseményeivel folytatása következik. Addig is bátran adj visszajelzést 🙂