Előszó

Bár a facebook oldalamon a túrám napjait megírtam és közzé tettem, de úgy gondolom, hogy ide is illene strukturáltabban kitenni. Igaz a tavalyi túrának az írását sem fejeztem be, ennek ellenére csapok ebbe bele. Egyrészt, mert ennek a vázát lényegében már megírtam, mely sokaknak tetszett, másészt az időjárás segít ebben engem, mert ilyen hamar még sose tettem le a mocit. Harmadrészt, mert állandóan videókat gyártok a TikTok-ra, mivel kíváncsi vagyok rá, hogy is működik és mert érdekesnek tartom.

Balkántúra! Miért is mentem így és ide?

Először szerettem volna visszamenni Olaszországba, melybe nagyon beleszerettem tavaly! Azonban gondoltam, mi lenne ha más vágyam is teljesíteném? Először tervben volt egy Görög, Albán és Montenegró, de az túl nagy távolság volt a rendelkezésre álló időre. Illetve egy ilyen túra sosem olcsó mulatság és biztos mindenkinek feltűnt, hogy picikét kevesebbet ér a forintunk a világban… Viszont volt készpénzben horvát kúnám, így logikusnak tűnt azt elverni.

Azán persze ennek a túrának az indulását is úgy kezdtem, hogy igyekeztem társakat keresni. Nőt vagy férfit, igazából tök mindegy, hisz túratársat kerestem motorral. Volt pár ígéretes lehetőség, sőt kawás hölgy személyében is, de mire odaértünk pont ugyan az lett, mint az elmúlt években, egyedül indultam el.
Talán felmerülhet, hogy ez baj-e? Szegény Én. (Vagy kit érdekel, bár akkor meg minek olvasod? )
Igen, sokszor volt rossz érzésem is, leginkább az előkészületek idején, hogy megint nem tudom megosztani senkivel. Meg, hogy ez egy magányos életmód már a számomra és kezdem néha unni, mert akkor is ez volt amikor kapcsolatokban voltam.

Viszont ez bennem is megváltozott már és szerintem mindenkinek érthető lesz a túraleírás végére, hogy ez egy kifejezett előny lett.
Több YouTube videóst követek, akik hasonlóan írták le az érzéseket és már csak megerősíteni tudom!
Annyi élmény ért csak a saját döntéseim, megérzéseim kapcsán, ami nem történne meg, ha nem magamra és a reakcióimra figyelnék. Ez a túra tényleg rólam szólt és az egyedül utazásnak bizony van egy olyan varázsa amiért érdemes belevágni és amit remélem át is tudok adni.

A terv

A tervem az volt, hogy Szerbián átviharzok és az első szállásom Montenegró kell legyen, aztán le a kotori öbölbe és később végig a 8-as úton és Horvátország északi részétől fordulok haza. Szállást 3 napra előre foglaltam csak, hogy utána arra menjek amerre gazdaságos és a kedvem kívánja. Hisz van Booking és Airbnb is. Bár hozzá teszem, hogy ha bárki így tervezi az utat, akkor azért helyszín tekintetében biztosan kompromisszumot kell kötni, de ne szaladjunk elébe!

Első fél nap

Első fél napomon Debrecenből indulva Szegedre mentem, hogy másnap reggel már egy jókora km előnnyel induljak. Rendesen felpakolva indultam hát neki, a rám jellemző módon, azaz végtelen idő elszarakodva az indulással. A teljes lakás szétszórva kipakolva, hogy átlássam mit teszek el. Persze már van rutinom és régóta agyaltam rajta, de az utolsó dolgokat így is taposva tettem be, mert az a 3 db táska bizony nem sok 1,5 hétre motoros cuccokkal együtt.

Első nap

Nem árulok el nagy titkot elindultam és sikeresen célba értem első címre, Montenegróban a Pljevlja nevű településre. Képek az egész napos utazás miatt alig lettek, de élményt megosztok természetesen.

A magyar határon 1 órás várakozás volt, mint utólag megtudtam, de kikerültem míg volt pofám, így 20 perc szenvedés lett csak. Rendőr kérdezte, hogy miért nem mentem teljesen előre… Hát kösz cimbi, ha intést tolsz, ott vagyok

Eztán sokáig eseménymentes autópályázás várt, de messziről láttam felhőket és ahogy eső függöny van alattuk, de mondom optimizmus fontos, megússzuk Aztán mégse Sikerült esőfelhőn átvágni a pályán és teljesen átázni, de ez nem zavart, mert előtte és utána is 30+ fok volt, jól esett.

Ekkor 110 km megtehető km-t mutatott a műszerfal amikor elmentem egy benzinkút mellett. Hogy miért emlékszem rá? Mert itt tudtam volna még leállni és esőruhát ölteni magamra, de arra bárki képes ! Na meg azért, mert ez volt az utolsó benzinkút ahol tankolhattam volna, de ki gondolna erre?
Amikor 40 kmt mutat hátra, ekkor tűnik el a km jelzés és csak villog. Mentem vagy 15 kmt még maximum 80-nal, annyira féltem már , majd megálltam egy parkolóban. Milyen jó is volt megvenni azt a netet… Benzinkút keresés, upsz a pályán 35 km múlva lesz. Na azt tuti nem érem el, 10 km-t tolni meg maradandó élmény lenne persze, de nem szeretném. 25 km-re volt egy másik ha lehajtok, na az még meglehet. 70-nel mentem végig, full para. Milyen idióta találta ki, hogy nincs benzinkút a pályán?

Na ki a fizető kapun ahol kellett. Picike az egész, épp csak én. Egy 60+os pali a bódéban. Kérdezem, hogy lehet-e benzint találni valahol, mutatja hogy odébb, mondom ahh. Erre látva aggódó fejem jelzi, hogy elad nekem 5 litert. Hogy mi? Ilyen nincs is.
Félre álltam és volt nála egy 5 literes műanyagban, kész. Milyen jó, hogy kinyitottam a szám. Persze megkérte az árát, 10 euro +2 neki mert jó fej… Ezt konkrétan így közölte is, de ilyen boldogan nem fizettem még nagyon sokat ennyiért Minden eurót megért!

A nagy tankolás akció után persze a 35 km-re lévő benzinkúton telenyomtam a tankot, majd lehajtottam a pályáról Montenegró felé.

Ez után jött az amire nem számoltam, hogy több órányi szerpentinezés vár rám. Belgrád után Montenegróig szinte folyamatos szép tájakon kanyarogtam, nagyon bánom, hogy a táska alján maradt a kamera. Fene gondolta, hogy ilyen szép lesz és ily kiváló út van itt. Hegyek között, víz mellett jó kanyarok. Öröm motorozás volt vagy 2 órát, ahh. Imádom ezt a két kerekű dolgot

Az biztos, hogy Szerbiáról alkotott korábbi véleményem kellemes irányba változott, bár ez is egy szélsőséges ország. Az a sok szemét, a sokszor kiváló utakkal az elképesztően szép tájon, rendesen fáj. Elképesztő buta az ember ezzel a szemeteléssel… Rém ostobának kell ehhez lenni és aki szemetel, az magát intelligensnek tök feleslegesen gondolja… Aggasztó, de jellemző a Balkánra.

A Szerb-Montenegró mini határ is a hegyekben van. Itt 10 perc volt átjutni, utána csak pár km volt hátra a szállásig és gondoltam mindjárt vége.

Na erre megszűnt az út. Nem csak kavicsos, bár volt abból kicsi meg közepes és mély is, de volt, hogy öklömnyi zúzalékon kellett átjönni. Majd megint kiváló friss út jött. Kicsit olyan érzésem volt, mint amikor Forrest Gump mesélt az esőről Vietnámban csak ezek kövek !
Felpakolva a Ninja nem szerette maradjunk annyiban.

Nagy nehezen megleltem furcsa szállásom, bár 7 ezer forintért ne sírjon az ember

A felpakolás után kerestem egy pizzériát, mert a környéken lévő dolgok nem voltak túl ígéretesek. Végülis minden ilyen nem haltam bele szintű volt fillérekért, de ez annyira nem is volt zavaró.

Következő napon Kotor volt a célpont, ahol a nagyon ígéretes szállásomra, sok szerpentinen vezető útra lehetett számítani.

Folytatása következik…