A 4. Nap reggelén, délelőttjén írtam meg ezt a posztot, mert eléggé esett reggel, de ne szaladjunk előre, lássuk a 3. napot
6 óra 50 perc alatt csak 189 km-t tettem meg ami nem sok, pedig nem traktorral voltam🤪 Viszont nagyon sok szerpentinen, és persze sokszor meg is álltam. Na nézzük.

Kezdjük azzal, hogy picit elaludtam, majdnem 9 volt mire felkeltem és bár egész jót aludtam, nem sokat, picit későnek éreztem. Nem emlékeztem, hogy meddig lehet reggelizni, ezért gyorsan le is rohantam. Azt se tudtam hol vagyok, de legalább kezdhettem kávéval. (automata reggeliztetős kávéfőző egy fokkal jobb a főzött reggeliztető szartól, de ahh… Szar is keserű na…)
Egész pofás kis reggelit ettem a hotel éttermének teraszán. Kilátás Pazar volt, eközben bár a napsütés rendesen leizzasztott.

Viszont nagy örömömre ezt a helyet 11-ig lehetett elhagyni, így kisebb lett a pánik, bár igy is felhívtak 11 után, hogy mi lesz már 🤪🫣 Összepakoltam és elindultam Szlovénia irányába.

Az út nagyon jónak tűnt és végül minden várakozásomat felül tudta múlni. Már rögtön Veprinac felett megálltam olyan kilátás volt.

Pedig Vela Ucka még durvább kilátást adott. Itt meg is pihentem, mert annyira melegem volt, az erdős részen hagytam lehülni magam. Tovább a 201-es út nagyon frankón kanyargott. Hogy Szlovéniában az utak még a Horvátokénál is szebbek az hihetetlen.

A határnál volt valaki, aki megállt és ellenőrizték is, uh miután én jöttem nézett rám hülyén a határőr, hogy miért nem megyek 🫣 Tudom, hogy lehet, de félreérthető volt a szitu, na jól van hát kis szőkeség belefér😂

A 208-as, majd a 409-es út hihetetlen volt, nagyon szépen kanyargott az autópálya mellett, felett, alatt😂 tökéletes útminőség, csodás táj.
Planinsko polje természetvédelmi terület körül álltam meg, addig toltam neki. Aahh, hogy ez milyen gyönyörű. Neki is vetkőztem, egész hosszan az árnyékban pihentem.

Ez a terület nagyon szép, most hogy ránéztem, minden évszakban szívesen megnézném olyan gyönyörű. A 409 elhagyása után rámentem a 102-es útra. Te jó ég, leírhatatlan milyen hosszú és milyen csodás az út.

Egy idő után egy kis patak, majd az Idrijca folyó kísérte az utat, aminél jobban engem semmi nem varázsol el. Meg is álltam egy helyen ahol láttam le lehet jutni. Az út ahol megálltam egy függő híd mellett volt és át is kellett menni. Motorral erős lett volna, de így is imbolygott (így kell leírni??😂). Oldalra hullámzott nagyon éltem.

Lementem a horgászok mellett és egy félreeső helyen szépen megmosdottam majd lefeküdtem a kövekre hűsölni.

Nagyon nehezen vettem rá magam az indulásra. Aztán jöttek még a kilométerek mellette egészen addig, míg bele nem folyt az Isonzó folyóba. Ez is mi csodálatos volt, itt kezdem el azt mondani magamnak, hogy jó valahol itt akarok megszállni. Végül meg is álltam egy pici úton szállást keresni. Szembe ha jól tájoltam be, akkor a Krn, a Júlia-alpok volt hihetetlen méreteivel.

Azonban a szállások kritikán aluliak voltak. Vagy csak Hostelben egy ágy, vagy szoba közös fürdővel vagy ilyesmi. Avagy 150 euró/éj áron szállás. Na jó, hát akkor nézzük tovább. Olaszban már voltak azért és a határ elég közel, találtam többet is végül egy hegyre néző kilátásos szállást néztem a semmi közepében. Közel is volt, pipa. Na eközben jött egy traktor az útra, mondom király. Tolom hátra hegynek fel, majd össze fosom magam. Sisak leesik, ruha leesik én meg majdnem felborítottam a motort. Azért van rajta súly rendesen. Nagy nehezen betoltam egy köves helyre, kész szenvedés, kívülről vicces lehetett. 😂
Na jól van, foglalás befejez. Ekkor nézem 18-ig lehet bejelentkezni? Nézem 17:55😂 dikk fizetés után megnézni, ez nagyon okos. Na írtam nekik, mert csuda közel volt, de a 40 perces út, LoooL. Na go, elindultam. Egy sávos kis utacska, minimális forgalom, szűk az egész. Olaszországba érve az út azért már azonnal nem túl minőségi lett, kicsit olyan mikor haza jössz mondjuk Ausztriából, minden más 😂 Jó egy idő után simán elfogadható lett, de vicces volt.

Nagy sokára megérkeztem, szépen fogadtak, nem volt gond. A hely… Ahhh a képek, videók nem adják vissza, sőt a latótávolságot sem.

Bepakoltam, és go vacsi. A kilátás tökéletes.

Mondom én kirugok a házból kértem egy tatárt, meg egy sajttal és sonkával töltött húst. Mindkettő meglepett.

A tatár nyers hús (nem meglepő 😂😂😂), rajta a tojás mellette a fűszerek. Viszont miután össze kevertem, pici sőt és bors még bele, egészen kiváló lett. Huh, iszonyat finom volt. Kis pirítós mellé pár karika zöldség nekem hiányzott, de enélkül is oké volt.

A főétel meglepett. Hatalmas volt. Mondom ez van töltve? Hallod ez, megvolt😂 az íze hihetetlen intenzív sertés íz volt, szokatlan a sok szar olcsó hús után amit kapsz sok helyen otthon. Nem biztos, hogy újra kérném, de nem is bántam meg.

Nagyon nehezen küzdöttem le a sörrel is😂 Nyilván egy presszó a végén és a számla mellé járó limoncello is lefolyt mellé. Egyébként lehet velem van a baj, de elég borzalmas volt a kávé 😂 Nem értették mit akarok a tejjel, pedig ezen igen sokat dob. Sebaj. Kifizettem egy vagyont aztán mentem a szobába bámulni előre. Akartam írni, de fájt a fejem, elkepesztő fáradság volt rajtam, pihentem. Aludni bár nem sikerült megint, 7 előtt felkeltem, de sebaj ez ilyen.
Szóval elég kalandos, hihetetlen élményekkel tűzdelt nap lett ez.