Ez a nap ismét az utazásé volt, mivel elhagytam új szerelmemet a Kotori-öbölt. Sajnos hosszabbítani nem sikerült, mivel nem volt szabad, a közelben pedig nem találtam tetsző szállást. Persze utólag visszagondolva azt mondom, nem is szabad ehhez ragaszkodni hiszen így lesz ez az emlék még szebb, hogy maradtam volna tovább, de nem tudtam. Sebaj, majd legközelebb 😎

Szóval a terv az volt, hogy végig gurulok a tengerparton Duce településig. Itt kihagyva egy határátlépés Boszniába, az új hídon átjutva. Romantikus kis laza túra ez fejben, hisz mekkora feeling nem? Ez a tengerparton gurulás addig jó ötlet, míg nincs 34+ fok és amíg lehet haladni. Na ez nem ilyen volt! Kicsit több, mint 2 óra volt a határ pedig csak 83 km volt. Oda-vissza tömve. Azt hiszem mindenki tudja aki ismer, hogy nem a magas szabálykövetésemről vagyok híres és még így is ekként éltem ezt meg. A határon vagy 1,5 km-es sor volt amit nyilván kikerültem és amíg jól elfértem előre is mentem. Az utánam érkező motorosok voltak oly pofátlanok, konrétan az első kocsi elé beálltak. Aszem van hova fejlődni 😂 Mindegy azt a 4-5 kocsit megvártam. Ezért lehet utálni a motorosokat, de klímában vagy csak árnyékot is adó autóban higyjétek el jobb, mint így. Tudom, nem kötelező, de akkor is! Álló helyzetben így betöltözve már egészségügyi kockázat. Ami csak kellemetlen plusz 5 perc várakozás a kocsiban az nekem brutális nagy hála.

Hogy mennyire melegem volt azt mutatja az, hogy a határon levettem a kabátom és nem is vettem aznap vissza. Pedig én tényleg egész jól bírom, de ezen a napom elviselhetetlen volt… vállaltam a kockázatot és aláöltözőben mentem kivételesen. Nem helyes, ilyet nem szoktam csinálni, ez van. Minden megállónál 1 liter folyadékot vittem be.

A következő megálló Dubrovnik felett volt. Szerettem volna tovább menni, megnézni, de ez idén sem jön össze. 1 liter folyadék, 1 szendvics míg néztem felülről az árnyékban.
Egy hasznos tipp alapján (köszi😘) kihagytam a Boszniai szakaszt és Pelješac-félszigetnél az új hídon kerültem meg.

A híd monumentális, elképesztő méretei vannak. Sosem voltam építmény majmoló, de ezt bizony el kell ismerni, szép. Fotózni nem álltam meg, de a felvétel megvan legalább.

Ismét benzinkút kényszer lépett fel, mert nem tankoltam mikor még 100 km felett voltam. Hát mire a félszigeten voltam már jó ideje nem mutatott semmit a műszer, kezdtem aggódni. Itt sincs benzinkút 40 km óta ha nem több… Na 16 kmre jött egy, megúsztam. Még volt is benne 1-2 liter. Ja, Lacika agya már felfőtt így úgy beálltam a prémium üzemanyag kúthoz, mint a sicc. Az amúgy is olcsónak nem mondható helyett a még kevésbé olcsóbbat választottam 😂 Legyél körültekintő, ne úgy mint Laci…😂
30 perc pihi, 1 liter folyadék, 1 szenyó:)

Aztán mentem még 3 és fél órát a parton. Gyönyörű tájak, néha még haladtam is. Remek videók készültek,. még ha mindenem is fájt már.

Szóval a tengerparton mások az íratlan szabályok, vagy haladsz és szabálytalankodsz állandóan vagy 50-70-nel mész. A motorosoktól mindig megtanulom, hogy a záróvonal jelképes, a sebességhatárok meg gördeszkára és autós turistákra vonatkoznak. Már matematikailag vizsgálva az esetszámokat is félek a rendőröktől, de ha lakott területen ésszel mész, akkor úgy láttam nem mérnek és nem cseszegtetnek. Jó magamtól sem vagyok szent, és fel is vettem a ritmust😂 Otthon is így kéne, érdekes egy balesetet nem láttam… Pedig az autósok nem feltétlen segítik ezt, nem szólnak bele, de sokszor nem húzódnak le.

Nagy nehezen megérkeztem a pici Duce településre Omis és Dugi rat között), egész hamar a szállás is meglett.

263 km volt a táv, de jól mutatja a lassú és nehéz utat, hogy minden megállóval és határátlépéssel 5 óránál is több volt. Durva.

Ahhoz képest, hogy angol tudásom szavakban merül ki, még telefonáltam is a szállás tulajával😂 Egész magabiztosan el lehet lenni, még értem is. Lehet tényleg meg kéne tanulnom 🤔😂

A szállás pazar, tengerre néző kilátással, remek kis apartman. Imádom, ha szabad lenne maradnék is. 2 napot foglaltam sajna. Az első dolgom volt lemenni a tengerpartra és csobbanni ha már homokos itt a part. Már elég késő volt, annyira nem is meleg, de nem szegte kedvem. Már a víz, mert a levegő még éjfélkor is forró volt. Majd ültem 20-30 percet bámulva a tengert🥰 Ennél nem sok megnyugtatóbb helyszínt ismerek a világon, tenger zaja és illata. Illetve a növényeknek is van egy édeskés és fenyvessel kevert illata, az egész úton ezt szippantottam.

Meguntam az olcsósító hadművelet és végre kajáltam is egy jót a közeli étteremben, grill húsokat 3 felé húsból. Egy kis séta majd egy kis viszkikóla a parton, meg egy a teraszon és máris reggel lett…😂

A következő napon a Sveti Jure volt a célpont, de ez már a következő nap sztorija! Peace ✌️