Előző nap ismét hihetetlen élményeken voltam túl, ez megint egy szélsőséges nyaralás

Nagyon nehezen indultam, mert elmerengtem a szálláshelyek keresésében… Sajnos itt ezen a szálláson tovább nem tudtam maradni és környéken sem láttam szépet. Akkor nézzük a tervek szerint Horvátországot. No ott az árak elvették az életkedvem is, mivel hostelbe nem megyek, így eredeti tervem szerinti Novalja kilőve, 100e huf/napi áras szállásaival már nem vágytam rá… Nagy nehezen találtam 2 napra értelmes áron (értsd 80k a két nap) és ezzel mindentől is elmegy a kedv Erről majd később.

Reggeli és a kávé után kerestem egy automatát, mert nyilván cash kell a foglalt szállásnak… Bolt és irányt vettem a Lovcen nemzeti park felé. A cél az volt, hogy jobbról megkerülve a hegyet, még a parton gurulok aztán valahol esetleg egy fürdés, mert még nem voltam a tengerben. Aztán felmenni II Petar Petrovic Njegos mauzóleumába, ahonnan fél Montenegró látható. (Valóban )

Az öböl nekem örök szerelem marad, gyönyörű az egész!

Budva volt az egyik cél, de itt a levegőért is pénzt kértek. Mindenhol sorompó, lezárás, pénznyelő. Hányni tudtam volna az egész várostól. Persze nagyon népszerű partmenti város, de nem éreztem, hogy nekem erre van szükségem. Meleg is volt mire odáig elgurultam és sehol nem jutottam a part közelébe.

Egy ilyen sorompóval lezárt helyen a két sávban meg akartam fordulni és mindeközben ráhajtottam egy hatalmas, öklömnyi kavicsra a sík aszfalton. Láttam is, de már nem volt rendben az ítélő képességem, felment az agyvíz… Sajnos a hátsó kerék nem ment át rajta hanem megakadt és húztam magammal, blokkolva a hátsó kereket, így sikerült elborulni. A lábam leraktam, de már túldőlt a súlyhatáron, de a blokkvédő és az oldal táska megfogta, így én, illetve a motor is megúszta látható nyomok nélkül. Hátra estem, de lényegében csak leültem és felpattantam. Kő elhajít, motor felkap és go. Az önérzetemen esett csorbát meg feldolgozzuk Ez ilyen játék, de nem esik jól. Az viszont tényleg örömteli, hogy semmiben esett kár. Viszont belül már őrjöngtem így találni kellett árnyékot ahol megállhatok.

Végül találtam egy helyet, valahogy lejutottam egy partra, de ez part botrány volt. Először megálltam egy parkolóban ahonnan elzavartak, sehol nem volt hely még motorral sem. Végül a legvégén a part mellett egy kis részt sikerült elfoglalni. A part hatalmas nagy sziklás volt és egyszerűen nem volt kedvem bemászni így délben, viszont pont itt árult egy csaj fagyit, így aztán 2 gombóc fagyival az árnyékban pihentem legalább 20 percet.

Miután picit lehűltem és az agyam is kezdett rendbe jönni (amennyire ez az agy képes erre), gondoltam na irány a hegy. Elég darabos voltam amúgy is, ez után a kis borulásos intermezzo után meg főleg, de nem volt mese, hiszen nem maradt több napom itt és látni akartam Lovcent. Más esetben ilyenkor kell lerakni a gépet és pihenni.

Ahogy haladtam egyre jobb kanyarok voltak, kezdem belemelegedni.

Ahogy mentem fel az út mentén a jó kilátást biztosító parkolások végig fizetősök voltak. Balkáni lóvé lehúzás az egész sajnos, nevetséges. Főleg, mivel a Lovcenre tartó út is fizetős volt. Azonban 18:00-tól nem szedtek díjat, így a 18:01-es érkezésem egész jól jött ki

Felértem a hegyre és az utolsó szakasz olyan meredek volt, hogy minden parkoló autó kerekei mögé hatalmas köveket tettek. A tetején egy étterem és kávézó van a mauzóleum bejáratánál, majd felfele, szerintem 500-600 lépcső. (Számoltam lefelé, de elrontottam, így feladtam)

Kifizettem az 5 eurós beugrót és majdnem meghaltam többször felfelé Sportosságom azért sejtette velem, hogy nem lesz könnyű, de a vártnál is jobban és rettenetesen szenvedtem Nagyon sokszor megálltam, életemben nem lépcsőztem ennyit.

Viszont az a látvány elképesztő, mindent megér. Tényleg belátni az egész környéket nagyon sok kilométerre.

Leérve kávé és go, mert várt rám a Kotori szerpentin és a város látványa.

Miután elindultam az egész élvezetes volt lefelé, bár tény, hogy kellett sietni. Azonban a gps bevitt egy olyan pici útra ami kilométerekkel később megszűnt, majd azt mondta bocs, nem tudom hol vagyok… Egyik se. De jó, hogy te hoztál ide és én oldjam meg

Nagy nehezen vissza, majd mivel ott se talált jelet, igyekeztem én jó felé menni, de csináltam egy rossz kerülőt és már nagyon ment le a nap. Siettem is rendesen, de mire a szerpentinre értem már rendesen sötét lett.

Azonban a látvány így is gyönyörű volt, csak szerpentinen nem jó iccaka a sötét plexivel Nyilván a szálláson hagytam az áttetszőt… Sebaj szemüveg fel, úgy a bogarak nem szemeznek velem a nyitott sisakban.

A teljesség igénye nélkül:

Sikeresen lejutottam 40 perc alatt. A motor reflektora kifejezetten erős, szeretem bár ez itt kevés volt a kanyarokban:)

Nem volt egy rövid út az biztos. Nappal sem lett volna gyors ennyi visszafordítóval, de így este lassú. Kotorban még a dugón is átkellett verekedni magam és már vártam, hogy ideiglenes otthonomba érjek. Egy jó lecsóval sikerült zárni a napot a teraszon majd egy hosszas baráti videóhívással.

Csodálatosan szép napon voltam túl, élményekkel felduzzasztva az agyam. Élni jó és ha az ember lent is van, de tökös, akkor elég sok mindenre képes. Pacsi magamnak